Ma azzal a gondolattal ébredtem, hogy úgy szeretném, ha az Uram jó erősen megszorongatná a torkom, és majdnem ájulásig szorítaná erősen. Közben közel hajolna hozzám, és elmondana minden mocskos kurvának. Utána pedig összerugdosna a földön... Najó nem kínzom magam, mert kezdek felizgulni. :D

A ma reggel csodálatosan indult. Felébredtem, és még az ágyban fekve természetesen az volt az első, mint minden reggel, hogy megnéztem a telómon, hogy írt-e az Uram. Végre írt. Azt mondta, hogy mikor hazaérek(megyek haza Magyarországra), akkor lehet hogy áthív este, és nyalhatom a talpát még elalszik, és nála aludhatok(remélem lehet a lábánál, úgy érzem ott a helyem...) és másnap takarítanom kell, összeírja nekem miket kell megcsinálnom. Ez nagyon boldoggá tett, de azt mondta addig még eldönti, hogy van-e hozzá kedve. Remélem lesz. :)
Kicsit később kaptam tőle feladatot is, ami eléggé megalázó volt. Tele kellett írnom egy A/4-es lap mindkét oldalát apró betűkkel. Ezt a mondatot írtam le pontosan 114-szer: "Koszos kurva vagyok, a testem, a lelkem, az akaratom az Uramé."
Órákig írtam, nagyon fájt a kezem. Mikor végeztem bele kellett tennem egy mélytányérba a lapot, és fölé guggolva lepisilni. Utána nyalogatnom kellett a pisis lapot, majd az arcomra is kellett tennem. Ezután az 1/3-ad részét meg kellett ennem(azt hittem hányok, de megettem, mert ezt parancsolta az Uram és Érte bármit), a másik 2/3-ad részét a fenekembe kellett dugnom, és még mindig bennem van, mert nem szedhetem ki, majd kijön magától. Ezután ki kellett lefetyelnem a földön lévő tányérból a pisimet, öklendeztem kicsit tőle, elég undi volt, és sikerült is visszaköpnöm egy keveset, szóval jól kitoltam magammal, mert utána már a nyálas pisimet kellett innom. :/ Szerencsére Uram megengedte, hogy kielégítsem magam, mert bevallom őszintén, izgatott ez a feladat, kiszolgáltatva és megalázottan éreztem magam tőle.
Mindezt fotókkal kellett igazolnom Uramnak. Mikor végeztem a feladattal, elküldtem Uramnak a képeket, utána le kellett neki írnom, hogy éltem át ezt a feladatot. Megdicsért az Uram a végén, ami nagyon boldoggá tett. Szeretném ha maximálisan meg lenne velem elégedve, hogy kiérdemelhessem hogy megtörténjen, amit reggel mondott. Csak ez járt a fejemben a feladat közben, hogy meg kell feleljek, hogy az Uramért megteszek bármit, még ha nekem kellemetlen vagy gusztustalan is, csak az ő elégedettsége számít, csak az számít hogy az Uram mit akar, mert én az Ő koszos kis szolga kurvája vagyok, és ha szolgálni akarom, akkor meg kell feleljek neki, mert szeretném ha kellenék neki. Ha kellenék szolgájának... Ez minden vágyam, alázatosan nyalni az Ő fenséges talpát.

Ma egész nap arra vártam, hogy az Uram visszaírjon nekem. Nem tudom mi van, folyton lekoptat és alig ír valamit. Ráadásul úgy néz ki mérges rám, mert megfogdosott egy srác engem a buszon. Pedig én végig mondtam a srácnak, hogy ne, meg hogy van valakim, de elég erőszakos volt és nem érdekelte. Sikítozni meg tökön ütni meg nem fogok senkit, ahogy Uram javasolta, nem szeretném ha más miatt leszállítanának a buszról(főleg vele együtt este a sötétbe), főleg hogy más nyelven el se tudom magyarázni senkinek, hogy mi volt ez. És rohadtul féltem is, hogy megerőszakol a srác. Mindenáron azt akarta, hogy szálljak le vele, már nyúlt a cuccaim felé, hogy segít vinni, ezért azzal koptattam le, hogy majd máskor. Ezen volt az Uram kiakadva, de nem tudtam mit csináljak, totál bepánikoltam. Most úgy érzem, hogy kár volt elmondanom az Uramnak, de persze én mindig őszinte vagyok vele, még ha ő sokszor nem is az velem. Mert nem az. Sokszor hiteget, ami nem gond, csak vállaljon érte felelősséget, meg figyeljen rá mit mond, és tudja hogy hogy kéne úgy megfogalmazni, amit mondani akar, hogy egy alapból akaratlanul is kombináló női elme ne értelmezhesse másképp, ne legyen félreérthető. És azzal is tisztában vagyok, hogy az Uram gyerekesnek tart, holott nem vagyok az. Csak nem bírom, amikor nem mondják őszintén a képembe a dolgokat, hanem magamtól kell rájönnöm. Naiv az vagyok, azt bevallom, mert én jóhiszeműen állok minden emberhez, ahogy hozzá is. Bízok mindenkibe eleinte, nem feltételezem senkiről, hogy bármiféle vaj lenne a füle mögött és átbaszna. Mert sokszor volt már, hogy átverve éreztem magam. De ez mindegy. Tény, hogy az egekig magasztalom az Uram, mert Ő az Uram és mert szeretem, de félreértés ne essék, nem mondom, hogy szent, és hogy sosem hibázik. Mert hibázott. Hibázott, mikor a külsőmmel túlzottan törődött, mert igazán a belső számít. Hibázott, mikor nem akart velem lenni, mert úgy gondolom, nincs még egy lány aki ennyi mindenre hajlandó lenne érte, mint én. Nyáron is hibázott, mikor megalázott azzal, hogy mással játszott, mikor én voltam az aki megérdemelt volna ennyit, és aki nagyon vágyott rá. Bár ez képezi egyik nézeteltérésünk tárgyát, mert Ő azt állítja, hogy nem volt ilyesmi, én meg tudom sajnos, hogy hülyének néz. Csak azt nem értem, miért nem őszinte velem? Nem gondolom, hogy bármibe is ne lehetne velem őszinte. Hisz akármit tesz, én akkor is vele maradok és ugyanúgy megteszek neki mindent, csak kedves gesztus lenne részéről ha megbeszélné velem a dolgokat és nem lenne ilyen nagyon zárkózott. Sosem bántottam, hogy ne mondhasson el nekem valamit. Sosem akarnék neki rosszat és kicseszni vele, mert szeretem. De lényegtelen, nem rágódok a múlton. Már megbocsájtottam Neki mindent, még azt is amivel mélyen beletaposott a lelkembe. Mert ilyen egy jó szolga. Én csak érte élek, de Ő sajnos ezt nem becsüli meg. Olyan jó lenne ha észrevenné... És jó lenne ha menne köztünk a dolog, és ha akarna engem.
A másik dolog amin elgondolkodtam, hogy vajon mi nem tetszik neki bennem? Oké van egy kis hasam, nem vagyok top modell, de ezen lehet segíteni, és folyamatosan dolgozok is rajta, hogy vonzóbb legyek a számra. Vajon az nem tetszik csak bennem Neki? Vagy talán alapból ronda vagyok? Talán az arcom se tetszik neki... Vagy a személyiségem? De nem értem miért, csak a külsőm nézi, jó szolgája vagyok, imádom, megteszek Neki mindent, mindent elnézek, megbocsájtok Neki, úgy csinálok mindent, hogy Neki jó legyen. Szófogadó, engedelmes, alázatos, és tisztelettudó kis ribanca vagyok. Ez mind semmit sem számít?

Nem értem, hogy miért nem ért meg engem az Uram. Nem érti meg, hogy nekem csak Ő kell. De Ő nagyon, épp úgy, mint a levegő. Szükségem van az irányítására, mert úgy érzem mióta Őt ismerem, azóta jó irányba halad az életem. Sokat segített, hogy mindig mellettem volt. Az lenne az álmom, amit legjobban szeretnék elérni ebben az életben, hogy Őt szolgálhassam 24/7-ben, csak az Övé szeretnék lenni, szeretném ha Ő rendelkezne velem, Ő döntene mindenről, hogy mit hogy csináljak, és a legjobb lenne a házicselédje lenni, aki mindig ott lenne kéznél, egész nap, akár ketrecbe is zárhatna, ha úgy tartja a kedve, mert csak az számít hogy maximálisan meg legyen velem elégedve. El tudnám képzelni, azt is(kicsit kevésbé elrugaszkodva a valóságtól), hogy vele élnék, de mint szolgája, és lenne egy külön kis helyem, ahova lekuporodhatok ha épp semmire sem kellek. Reggelente felkelnék mielőtt az Uram kell, készítenék neki reggelit, mindent megcsinálnék amit esetleg előző este parancsolt, hogy reggel tegyem meg, aztán szopással ébreszteném illendően, kielégíteném, segítenék még amiben kell, aztán elmenne dolgozni, én pedig nekiállnék a teendőimnek. Kitakarítanék, főznék, mosnék, teregetnék, mosogatnék, amit épp kell. Épp mint egy jó feleség csak épp szolga lennék. Amikor végeztem a teendőkkel, átmennék a terembe edzeni, hogy szexi alakom legyen, amiben Uram gyönyörködhetne, s mire Uram hazaérne a munkából, addigra már a tiszta lakás, főtt étel és a kis szolgája várná(természetesen illatosan, csinosan vagy akár mesztelenül). Amint belépne az ajtón a lábai elé borulnék, jó szolgához méltóan, és imádattal csókolnék Neki lábat. Tudom, hogy ilyenkor, mikor hazaér, sokszor fel van izgulva, talán miattam, mert tudja hogy várom(volt már erre példa), ezért ha úgy parancsolná újból leszopnám, ha épp fárasztó napja volt, vagy ha annyira nem fáradt, akkor a fal elé térdelve engedelmesen nyújtanám fel a kezeim, hogy lefogja, és nyitnám a szám, hogy lenyomhassa a torkomba a faszát és alaposan szájba baszhasson. Természetesen nem várnék cserébe semmit, alázatosan lesütött szemekkel tenném, amit mond. Kiszolgálnám mindennel mikor hazaért, ugye írtam, hogy kielégíteném, odavinném neki a főtt ételt egy tálcán, ha úgy parancsolná, akkor kisasztalként vagy lábtartóként szolgálnék miközben Ő eszik. Ezután megmasszíroznám, aztán segítenék neki a munkájában, amit tudok. Körbeugrálnám, mindent megtennék amit kér, ha ilyen kegyben részesedhetnék, hogy 24/7-ben szolgálhatnám. Aztán este mikor már nincs más teendőm, ha esetleg még kívánja az Uram, akkor leszopnám(akárhányszor!!), majd mikor engedélyt ad rá, kimerülten borulnék a fenséges lábaihoz, és ha megengedi ott aludnék a lábánál, ha nem akkor kitakarodnék a kis vackomra és elalvás előtt hálával gondolnék Uramra, és arra hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy Őt szolgálhatom és megkönnyíthetem az életét a szolgálattal.
És természetesen minden jóban benne lennék, nem nyafognék semmiért. Ha sikerülne és találnék olyan lányt aki benne lenne, akkor lenne olyan nap is, mikor egy másik sublánnyal együtt várnánk, majd együtt kényeztetnénk Őt. És az Uram természetesen azt tenne vele is és velem is amit csak akar, egymással is ellennénk. És Uram ha úgy akarná kölcsön is adhatna(felügyelettel) más férfiaknak, akár egyszerre többnek is, akár pénzért is, akár be is szállhatna és közben megalázhatna, leköphetne.
Tényleg komolyan gondolom, hogy bármit megtennék... Azt kívánom, bár részem lehetne ebben egyszer, az Uram életében. Csak erre vágyom őszintén, hogy Őt minél nagyobb odaadással szolgálhassam. Sokszor összevesztem vele butaságokon, mert túl sokat gondolkozok, de most rendesen átgondoltam és úgy érzem menne az, amit Ő elvár, és nem akadnék ki hülyeségeken többet. Bármit megtennék Érte. Élvezettel.
Ez az én tökéletes világom, ami itt él a kis szívemben, lelkemben, amire igazán vágyakozom. Csak hogy az Ő szolgája lehessek igazán, tiszta szívből.
De úgy kellene kezdeni, hogy elmondja Ő mit szeretne, ez amit én szeretnék mennyire felelne meg neki. Jó lenne, ha meg tudnánk ezt beszélni. Gondolkodás nélkül tenném amit mond, csak mondaná...

Hamarosan láthatom az Uramat. Már csak 6 nap. Alig várom. Folyton azon jár az eszem, hogy vajon ezúttal mit fog tenni velem, meddig megy el, milyen kínokat kell kiállnom az Ő kedvéért. Már úgy hiányzik, és annyira vágyom már rá, hogy az sem érdekel, hogyha agyonver, csak érezhessem már Őt, az érintését, az ütéseit... Bármit kibírnék Érte. Egyszerűen imádattal tölt el, ha Rá gondolok. Ő egy csodálatos és izgalmas ember. Irigylem azokat akik közelebb tudtak hozzá kerülni, szívesen megismerném még ennél is jobban, bár tény, hogy elég sokat tudok már róla ennyi idő elteltével, de tudom, hogy még nagyon sok csodás dolog rejlik benne. Egy igazi Úr, határozott, szigorú, következetes. Ezt imádom annyira benne. És én mindig fejlődök általa. Megtanított már sok mindenre, alázatra, tiszteletre, precízségre, pontosságra (bár ez még alakulóban van, mert sajnos nagyon késős vagyok, mindig sikerül eltökölnöm az időt :D ), odaadásra, és egyre inkább megtanulok önfeláldozó is lenni, mert már nem az érdekel, hogy nekem mi a jó, hanem csakis az, hogy Neki, az én drága Uramnak mi a jó. Egyre jobban sikerül betörnie, mellette igazán szolgának érezhetem magam és nekem ez nagyon jó. Nagyon ragaszkodok az Uramhoz, el sem tudnám képzelni nélküle az életemet. Mindig érezni szeretném a hatalmát magam felett, és azt hogy ki vagyok Neki szolgáltatva. Ő az én Uram, Mesterem, Gazdám és Tanárom is egyben. Ő a minden számomra. Ez nem is lehetne másképp. :) Írnám, hogy jó hogy Ő van nekem, de hazudnék vele, mert nem Ő van nekem, hanem én vagyok Neki, Érte.

Nagyon hiányzik az Uram. Folyton ő jár az eszembe. Nagyon sokat álmodok vele, elég rossz érzés mikor felébredek és rájövök, hogy csak álom volt. Álmomban mindig mély szeretetet érzek iránta, úgy érzem csak ő érte érdemes élnem. Hogy őt kiszolgáljam és szeressem. Bár tudom, hogy ő nem így érez irántam, sajnos neki pótolható vagyok. De nekem ő pótolhatatlan. Nagyon szenvedek nélküle. Jó lenne ha neki is fontos lennék. Legalább annyira hogy néha írjon nekem, érdeklődjön a hogylétemről. De mindig én írok neki és vagy válaszol vagy nem. :( Már nem is nagyon merek neki írni, mert nem akarom zaklatni, ezért itt írok inkább. Ő erről nem tud. De nem is baj, ezek nagyon mély érzések és nem tudnék erről beszélni neki. Főleg, hogy emiatt már sokszor megégettem magam. Sok olyan dolgot tett már, amit más nő nem biztos, hogy elnézne neki. Sokszor taposott a lelkembe. De én mindig megbocsájtok, mert szeretem. Ő fontosabb nekem bárminél, nem számít hogy megbánt, az tesz boldoggá, ha az ő talpát nyalhatom hálásan és ha rosszul csinálok valamit, akkor büntetés után előtte térdelve, esetleg a lábait csókolgatva mondhatom sírástól remegő hangon, tiszta szívemből hogy "köszönöm Uram".

Van egy Uram, már 3,5 éve a rabszolgája vagyok. Elég furcsa a vele való kapcsolatom. Elmondom miért. Nem az Úr-szolga viszony miatt. Az nálunk természetes. Azért furcsa, mert hol együtt vagyunk, hol nem. Szerintem nem tudunk létezni egymás nélkül. Ő nélkülem nem az a fenséges Úr, aki valójában, én pedig nélküle nem vagyok semmi. Igazából én nagyon is szeretem az Uram. Régen szerelmes voltam belé, de már megtanultam, hogy azt nekem nem szabad. Most már csak kiváló szolgája szeretnék lenni és mindenben megfelelni neki. De ez nem olyan egyszerű, nagyon magasak az elvárásai. A viselkedésemmel nem igazán van gond, ha van is, akkor azt le is veri rajtam. Sokkal inkább a kinézetemmel nincs megelégedve. Én meg próbálok úgy kinézni, ahogy Ő azt kívánja, de komolyan küzdök a súlyproblémámmal. Nem vagyok kövér, de elég vékony se az Ő számára. Neki tökéletes szolga kell, nem éri be kevesebbel. Ha nem vagyok tökéletes, akkor pedig úgy büntet, hogy ne is álmodozzak a faszáról. Nem dug meg. Pedig annyira szeretném, csak erre vágyok. Már 2 éve nem dugott meg. Abból majdnem 1 évig nem is beszéltünk az igaz, de 1 éve már, hogy vágyom rá. Leírhatatlanul. És nagyon hiányzik, mert ráadásul most épp külföldön is vagyok. Alig beszél most velem, mert nehogy felizgassa magát és ne legyen kin kiélnie, nekem meg így még nehezebb. Azért vagyok kint, mert arra gyűjtök hogy plasztikáztathassak, hogy megfeleljek neki. Ennyire alázatos vagyok vele szemben. Nem lázongok, hogy de akkor is dugjon meg, hiába is gondolom így. Megteszek mindent azért hogy megfeleljek és kívánjon. Mert Ő az én Uram. És én nyomorult kis ribanc imádom Őt.