Nem értem, hogy miért nem ért meg engem az Uram. Nem érti meg, hogy nekem csak Ő kell. De Ő nagyon, épp úgy, mint a levegő. Szükségem van az irányítására, mert úgy érzem mióta Őt ismerem, azóta jó irányba halad az életem. Sokat segített, hogy mindig mellettem volt. Az lenne az álmom, amit legjobban szeretnék elérni ebben az életben, hogy Őt szolgálhassam 24/7-ben, csak az Övé szeretnék lenni, szeretném ha Ő rendelkezne velem, Ő döntene mindenről, hogy mit hogy csináljak, és a legjobb lenne a házicselédje lenni, aki mindig ott lenne kéznél, egész nap, akár ketrecbe is zárhatna, ha úgy tartja a kedve, mert csak az számít hogy maximálisan meg legyen velem elégedve. El tudnám képzelni, azt is(kicsit kevésbé elrugaszkodva a valóságtól), hogy vele élnék, de mint szolgája, és lenne egy külön kis helyem, ahova lekuporodhatok ha épp semmire sem kellek. Reggelente felkelnék mielőtt az Uram kell, készítenék neki reggelit, mindent megcsinálnék amit esetleg előző este parancsolt, hogy reggel tegyem meg, aztán szopással ébreszteném illendően, kielégíteném, segítenék még amiben kell, aztán elmenne dolgozni, én pedig nekiállnék a teendőimnek. Kitakarítanék, főznék, mosnék, teregetnék, mosogatnék, amit épp kell. Épp mint egy jó feleség csak épp szolga lennék. Amikor végeztem a teendőkkel, átmennék a terembe edzeni, hogy szexi alakom legyen, amiben Uram gyönyörködhetne, s mire Uram hazaérne a munkából, addigra már a tiszta lakás, főtt étel és a kis szolgája várná(természetesen illatosan, csinosan vagy akár mesztelenül). Amint belépne az ajtón a lábai elé borulnék, jó szolgához méltóan, és imádattal csókolnék Neki lábat. Tudom, hogy ilyenkor, mikor hazaér, sokszor fel van izgulva, talán miattam, mert tudja hogy várom(volt már erre példa), ezért ha úgy parancsolná újból leszopnám, ha épp fárasztó napja volt, vagy ha annyira nem fáradt, akkor a fal elé térdelve engedelmesen nyújtanám fel a kezeim, hogy lefogja, és nyitnám a szám, hogy lenyomhassa a torkomba a faszát és alaposan szájba baszhasson. Természetesen nem várnék cserébe semmit, alázatosan lesütött szemekkel tenném, amit mond. Kiszolgálnám mindennel mikor hazaért, ugye írtam, hogy kielégíteném, odavinném neki a főtt ételt egy tálcán, ha úgy parancsolná, akkor kisasztalként vagy lábtartóként szolgálnék miközben Ő eszik. Ezután megmasszíroznám, aztán segítenék neki a munkájában, amit tudok. Körbeugrálnám, mindent megtennék amit kér, ha ilyen kegyben részesedhetnék, hogy 24/7-ben szolgálhatnám. Aztán este mikor már nincs más teendőm, ha esetleg még kívánja az Uram, akkor leszopnám(akárhányszor!!), majd mikor engedélyt ad rá, kimerülten borulnék a fenséges lábaihoz, és ha megengedi ott aludnék a lábánál, ha nem akkor kitakarodnék a kis vackomra és elalvás előtt hálával gondolnék Uramra, és arra hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy Őt szolgálhatom és megkönnyíthetem az életét a szolgálattal.
És természetesen minden jóban benne lennék, nem nyafognék semmiért. Ha sikerülne és találnék olyan lányt aki benne lenne, akkor lenne olyan nap is, mikor egy másik sublánnyal együtt várnánk, majd együtt kényeztetnénk Őt. És az Uram természetesen azt tenne vele is és velem is amit csak akar, egymással is ellennénk. És Uram ha úgy akarná kölcsön is adhatna(felügyelettel) más férfiaknak, akár egyszerre többnek is, akár pénzért is, akár be is szállhatna és közben megalázhatna, leköphetne.
Tényleg komolyan gondolom, hogy bármit megtennék... Azt kívánom, bár részem lehetne ebben egyszer, az Uram életében. Csak erre vágyom őszintén, hogy Őt minél nagyobb odaadással szolgálhassam. Sokszor összevesztem vele butaságokon, mert túl sokat gondolkozok, de most rendesen átgondoltam és úgy érzem menne az, amit Ő elvár, és nem akadnék ki hülyeségeken többet. Bármit megtennék Érte. Élvezettel.
Ez az én tökéletes világom, ami itt él a kis szívemben, lelkemben, amire igazán vágyakozom. Csak hogy az Ő szolgája lehessek igazán, tiszta szívből.
De úgy kellene kezdeni, hogy elmondja Ő mit szeretne, ez amit én szeretnék mennyire felelne meg neki. Jó lenne, ha meg tudnánk ezt beszélni. Gondolkodás nélkül tenném amit mond, csak mondaná...