Nagyon hiányzik az Uram. Folyton ő jár az eszembe. Nagyon sokat álmodok vele, elég rossz érzés mikor felébredek és rájövök, hogy csak álom volt. Álmomban mindig mély szeretetet érzek iránta, úgy érzem csak ő érte érdemes élnem. Hogy őt kiszolgáljam és szeressem. Bár tudom, hogy ő nem így érez irántam, sajnos neki pótolható vagyok. De nekem ő pótolhatatlan. Nagyon szenvedek nélküle. Jó lenne ha neki is fontos lennék. Legalább annyira hogy néha írjon nekem, érdeklődjön a hogylétemről. De mindig én írok neki és vagy válaszol vagy nem. :( Már nem is nagyon merek neki írni, mert nem akarom zaklatni, ezért itt írok inkább. Ő erről nem tud. De nem is baj, ezek nagyon mély érzések és nem tudnék erről beszélni neki. Főleg, hogy emiatt már sokszor megégettem magam. Sok olyan dolgot tett már, amit más nő nem biztos, hogy elnézne neki. Sokszor taposott a lelkembe. De én mindig megbocsájtok, mert szeretem. Ő fontosabb nekem bárminél, nem számít hogy megbánt, az tesz boldoggá, ha az ő talpát nyalhatom hálásan és ha rosszul csinálok valamit, akkor büntetés után előtte térdelve, esetleg a lábait csókolgatva mondhatom sírástól remegő hangon, tiszta szívemből hogy "köszönöm Uram".