Hamarosan

Hamarosan láthatom az Uramat. Már csak 6 nap. Alig várom. Folyton azon jár az eszem, hogy vajon ezúttal mit fog tenni velem, meddig megy el, milyen kínokat kell kiállnom az Ő kedvéért. Már úgy hiányzik, és annyira vágyom már rá, hogy az sem érdekel, hogyha agyonver, csak érezhessem már Őt, az érintését, az ütéseit... Bármit kibírnék Érte. Egyszerűen imádattal tölt el, ha Rá gondolok. Ő egy csodálatos és izgalmas ember. Irigylem azokat akik közelebb tudtak hozzá kerülni, szívesen megismerném még ennél is jobban, bár tény, hogy elég sokat tudok már róla ennyi idő elteltével, de tudom, hogy még nagyon sok csodás dolog rejlik benne. Egy igazi Úr, határozott, szigorú, következetes. Ezt imádom annyira benne. És én mindig fejlődök általa. Megtanított már sok mindenre, alázatra, tiszteletre, precízségre, pontosságra (bár ez még alakulóban van, mert sajnos nagyon késős vagyok, mindig sikerül eltökölnöm az időt :D ), odaadásra, és egyre inkább megtanulok önfeláldozó is lenni, mert már nem az érdekel, hogy nekem mi a jó, hanem csakis az, hogy Neki, az én drága Uramnak mi a jó. Egyre jobban sikerül betörnie, mellette igazán szolgának érezhetem magam és nekem ez nagyon jó. Nagyon ragaszkodok az Uramhoz, el sem tudnám képzelni nélküle az életemet. Mindig érezni szeretném a hatalmát magam felett, és azt hogy ki vagyok Neki szolgáltatva. Ő az én Uram, Mesterem, Gazdám és Tanárom is egyben. Ő a minden számomra. Ez nem is lehetne másképp. :) Írnám, hogy jó hogy Ő van nekem, de hazudnék vele, mert nem Ő van nekem, hanem én vagyok Neki, Érte.