Sokat jár az eszem az Uramon. Főleg azon, hogy vajon mikor keres újra. Mert bevallom őszintén, alig várom. Olyankor, amikor találkozunk végre a régi önmagam lehetek, nem csak anyuka. Jó kicsit kiszabadulni a "kalitkámból" még ha imádom is a gyerekeim. Ezek az alkalmak számomra különlegesek. És nagyon felizgatnak. Persze közben vissza is fogom nagyon magam, mert nem akarok sok lenni. Férjem szerint, amikor felizgulok, olyan vagyok, mint egy kiskutya, aki játszani akar és ugrál. Tehát lelkes és idegesítő. Nagyon nehéz nem ilyennek lennem, mert megőrjít, hogy csak én vagyok ilyen, általában a Domok nem ilyen lelkesek felém. De tudom, hogy hol a helyem. És kitartok. Tökéletesen akarok viselkedni(és kinézni is tökéletesen szeretnék). A súlyom is csökken folyamatosan, szülés óta 14 kg-t fogytam, ha nem többet...