Ez a reggel szuperül indult. Sok sok köszöntés facen + az Uram is írt gmailen, felköszöntött és beszéltünk picit. Megbeszéltem vele, hogy amikor lefogytam akkor megnéz, aztán lesz, ami lesz. Meg azt is sikerült végre megbeszélnünk, hogy ha egyszer folytatjuk ezt, akkor őszintén és bizalommal állunk egymáshoz, és nem kamuzik többet nekem, nem titkolózik, nem mondja, hogy nincs senkije hogyha van, én meg cserébe nem csinálom azt, amit eddig. Remélem lesz egyszer alkalmam arra, hogy odaálljak elé csinosan, kívánatosan. És jó lenne azért, hogyha egyszer meggondolná magát és kellenék is neki, mert ez az álmom, de már az is jó, ha megkíván. Bizakodva állok a dologhoz, s kellően elszántan diétázok. Nehéz, de sokkal nehezebb minden nap csalódottan tükörbe nézni és mellé a gondolat, hogy nem kellek az Uramnak. Ezért változtatok és lefogyok. Hogy kelljek, minimum szexuálisan. Meg persze az önbizalmam helyreállítása is a cél. Iszonyat erős nő vagyok, ennyi lelki trauma után is felállok és folytatom! Büszke vagyok magamra!