Eléggé magányosnak érzem magam. Egyedül vagyok a lakásba, még lakótársam sincs itt. Arra gondoltam, hogy tök jó lenne most valami hangulatos dolgot csinálni. Persze az Urammal lenne a legjobb, de neki nem hiszem, hogy bejönne amit kitaláltam, mert kissé romantikus. Mindenesetre szívesen főznék most egy cukkinis tésztát(persze diétásan, durum tésztával és light sajttal, hogy egy picit én is ehessek belőle), mire megjönne az Uram, addigra elkészíteném, szépen ki is takarítanék, megterítenék, gyújtanék néhány gyertyát vagy mécsest, és így várnám haza az Uramat. Vacsiznánk egy jót a gyertyafényben, innánk egy kis vörösbort a vacsi után, mert az fini és egészséges is, lazulnánk kicsit. Esetleg ha lenne kedve beszélgetnénk, elmondhatná milyen volt a napja. Utána kényelembe helyezhetné magát az ágyába, én pedig leszopnám. Aztán szívesen nyalnám megint a talpát amég elalszik, és szívesen ott maradnék nála éjszakára, ha nem zavarná, akkor aludnék a lábánál, ha zavarná, akkor megint a kanapén. De szerintem tök jó lenne. Egyébként szívesen elhívnám egyszer magamhoz is, itt is aludhatna, bár tuti nem akarna. Kár hogy ilyesmiket vele nem igazán lehet, pedig nagyon élvezném. Meg azt is, ha kicsit hozzám érne, végigsimítaná a testem, megfogdosna. Nagyon hiányzik az érintése az az igazság... És azért írtam ezt, hogy így várnám, mert én így érzem, hogy ezt érdemelné. Még azt sem bánnám, ha így lenne, csak én a földön tálkából ennék... Igazából az lenne a lényeg, hogy Vele. :) Mert Ő az én imádott Uram.