Érzelmileg most kissé instabil vagyok. Eddig alig ettem, ennek egyik oka az volt, hogy nagyon szégyellem magam a kinézetem miatt(anyuka test -.-) az Uram előtt. A másik, hogy azt parancsolta, hogy ha találkozunk, akkor üresnek kell lennie a gyomromnak. És fogalmam sincs, hogy mikor találkozunk. Majd ha használni óhajt. Igazából azt hittem, hogy ma fog keresni az előző 2 hét fényében, de sajnos nem keresett. Ma nem kellettem. Este 8 körül adtam fel a reményt mára, aztán bánatomban jól bekajáltam(igazából egy normál adag kaját ettem, csak hirtelen a sok éhezés után sok volt). Aztán ittam is. Kb 1,5 sört, egy dl tojás likőrt meg mon cherit ettem párat. Alig élek. Na de mindegy. Közben sokat gondolkodtam. Volt egy pont, amikor ott tartottam, hogy hagyom a fenébe a bdsmet, mert úgyse vagyok elég jó, biztos ezért nem keresett az Uram se. Most picit még reménykedek, hogy nem vagyok sok neki vagy ilyesmi. Nagyon jó Uram van, nagyon bejön és nagyon nagyon remélem, hogy ő is hasonlóan van velem. Kezdem megszeretni, mint Uramat, de ez nem olyan, mint az Exurammal volt közel sem. Már tök másképp állok az egészhez. Szóval inkább sub-Dom közti kötődés kezd alakulni. Jó lenne, ha ő velem maradna legalább egy pár hónapig/évig... Azon is filóztam, hogy zavarja, hogy értem kellett jönnie... De el tudok én menni hozzá vonattal is igazából...

Ti mit gondoltok? Velem lehet a baj?

Lehet, hogy megint túl lelkes voltam...

Csak tudjátok olyan jó néha kiszabadulni ebből az otthon ülős anyuka létből...