A napokban épp egy indoor cycling képzésen veszek részt. Tegnap este nagyon durván kikészült a combizmom, annyira, hogy sírtam a fájdalomtól, aztán a túlterheléstől be is lázasodtam. Jó buli volt. De nem nyavajgok, az Uramnak el se mondom, nem szeretném, ha gyerekesnek vagy gyengének látna, én erős nő vagyok, és van bennem büszkeség és tartás. Igyekszem minél erősebbnek mutatni magam, mind mentálisan, mind fizikailag. És egyre inkább azzá is válok. És ez nagyrészt az Uram rám gyakorolt hatása az elvárásai miatt. Jó edző leszek és dolgozni is fogok ebben, eltartom magam, és akkor már nem fog gyereknek nézni. Én az ő szemében NŐ és szolga szeretnék lenni. Ki szeretném érdemelni a tiszteletét és a szeretetét is. Fontos nekem, hogy mint embert szeressen az Uram(ha több is van benne az pedig sosem árt, de ez a minimum, amit leírtam). Sikeres szeretnék lenni, hogy azért legyek valaki az Uram szemében, hogy ne azt lássa ha rám néz, hogy itt ez a rakás szerencsétlenség csaj, dagadt és szánalmas, kinek kéne, hanem azt lássa, hogy itt ez az elszánt lány, szép kidolgozott a teste, elérte a célját, egy sikeres fitness edző, épp nekem való. :) Ez sokkal jobban is hangzik. Ez a cél.

Most is suliba vagyok, nyomom keményen. Diétám tartom, úgy érzem semmi nem tántoríthat el. Voltak nagyon nehéz perceim, szenvedtem, sírtam, de végig az járt a fejemben, hogy az Uramért teszem(természetesen magamért is) és Ő érte megéri. :)