Egész nap ki vagyok készülve. Úgy kívánom az Uram, azt kívánom bárcsak átjönne, és jól megkúrna. Csak erre vágynék. Érezni szeretném a faszát. Nagyon rosszul alszom a napokban, megint nem tudok elaludni, mert lüktet a kis puncim, és állandóan az Uram faszára gondolok. Már könyörögtem Neki. És már nem tudom mit tegyek, hogy hozzámérjen. Kitaláltam, hogy összehozok egy hármast Neki, mert azt mondta, hogy akkor kivételt tesz és megdug. Csak attól félek, hogy megbánt. Én elviselek az Ő kedvéért és elégedettségéért bármit, de szeretném ha a hármas alkalmával én is legalább annyit kapnék, amennyit a másik csaj, de inkább többet. Jött egy elég hirtelen és furcsa gondolat. Igazából nem biztos, hogy illendő. Az jutott eszembe, hogy régen amikor az Uram meg volt elégedve velem, akkor megcsókolt és az nagyon jól esett. Persze azt is én csesztem el, mert azt mondtam, hogy ne csinálja, mert amiatt szeretek belé, de ez nem igaz, mert nem kell hozzá hogy megcsókoljon, anélkül is szeretem az Uram épp eléggé. De hármas alkalmával jól esne mondjuk, lenyugtatna, persze csak ha a másik csaj nem kapna ilyet csak én, mert ettől különlegesnek érezném magam, és azt éreztetné, hogy komolyan gondolja, hogy nem cserél le másra, és csak én vagyok az ő kis szolgácskája. Persze szégyelem, hogy ezt gondolom, és írom, remélem ezt nem olvassa el az Uram, ciki lenne eléggé. Én már nem küzdök az érzéseimmel, nem próbálom megérteni, tény hogy szeretem az Uramat, és ahelyett, hogy a miértjével lennék elfoglalva vagy azzal, hogy ő mit érez vagy nem érez, úgy gondolom jobb, ha megteszek Érte mindent amit tudok. Taktikát váltottam, olyanná válok, amilyennek akar engem. Elnézek mindent, nem féltékenykedek, vékony leszek és szexi, és perverz meg bevállalós. Az ő igazi kis kurvája. És örülök neki, hogy Őt szolgálhatom, és nem várok érte cserébe semmit. Szóval tök mindegy mit tesz az Uram, akkor is kell nekem, nem hagyom el Őt semmiért, mert az tesz boldoggá, ha az Övé lehetek. Kibírom ezt, Érte. Nincs olyan dolog, ami miatt valaha is el akarnám hagyni. Ő az én csodálatos Uram. Csak azt szeretném, hogy perverzkedjen velem, és hogy úgy érezhessem, hogy nem kell félnem, hogy elbocsát, mert Ő az Uram, aki egy biztos pont az életemben, akiben megbízhatok, akivel kiélhetem a vágyaim, és én ha ezt megkapnám Tőle, akkor akár örökké is szívesen szolgálnám önzetlenül, egy szavába kerülne és ugranék (ahogy most is teszem). Úgy érzem, nekem csak ez kellene, ez lenne a fontos. Jó lenne, ha kicsit közelebb érezhetném ezáltal magam az Uramhoz. De ahogy észrevettem, Neki is egy ilyen "kapcsolat" lenne a jó, mert ő nem olyan elköteleződős típus, és szeret azt csinálni, amit akar, és ha nem küld el, akkor mellettem ezt meg is tehetné. Eddig azt akartam, hogy csak velem törődjön, ki akartam sajátítani, de már megszoktam, és elfogadtam, hogy ő ilyen, és megváltoztam, nem vagyok önző, nekem az a fontos, hogy Ő boldog és elégedett legyen. Igyekszem úgy viselkedni. Nekem már csak Ő számít, és csak Rá van szükségem, mert én ettől vagyok boldog, mellette úgy érzem igazán, hogy élek. És nem akármilyen életet, hanem szolgához méltót, ami izgat. :)
Asszem egy kicsit elkalandoztam... De szerintem ezzel nem mondanék újat az Uramnak. Váltig állítja, hogy tudja mire van szükségem, akkor biztosan ezzel is tisztában van. Én el tudom fogadni, és képes vagyok rá, hogy az Uram szabályai szerint éljek. Amég Vele lehetek, addig semmi nem okoz gondot...