Tegnap előtti álmomat írom most le, eddig nem volt hozzá lelki erőm.

Azt álmodtam, hogy egy nagyon szép, designos irodában vártam, az Uramé volt. Amikor belépett nagyon meglepődött, hogy ott talált engem. Beszélgettünk a történtekről, és végül kibékültünk. Mondtam Neki, hogy nagyon hiányzott és megöleltem és sírtam. Aztán meg ott sírtam, hogy ez biztosan nem a valóság, biztos csak álom megint (jók a megérzéseim...), és az Uram azt mondta, hogy de ez a valóság, és győzködött, de én csak sírtam, hogy ez nem igaz. :( Nagyon rossz érzés volt. Tényleg szeretném, ha ez igaz lenne...