Azt hiszem mostanra sikerült megbocsátanom... Igazából sokat gondolkodtam az elmúlt 1 évben. Vagyis abból kb fél évig inkább csak sírtam és szomorú meg depis voltam, de utána jobban lettem, mert eldöntöttem, hogy csakazértis boldog leszek. Próbáltam új Urat keresni az elején, ami totális kudarcba fulladt, mert nem találtam megfelelőt, vagy aki jó lett volna, az meg nem akart beletenni elegendő energiát(ezen a ponton jöttem rá, hogy eddig az Exuram tette bele a legtöbb energiát, pedig ő se nagyon akart beletenni, szóval beigazolódott amit mondtam, hogy nála csak rosszabbak vannak...). Nos a sikertelen próbálkozások után teljesen feladtam. Inkább arra koncentráltam, hogy Gazdival minden jó legyen köztük. Voltak viták, meg 1 barátnő mínusz, de végül azt hiszem minden a helyére került. És aztán jött a kis csodám, akivel ma vagyunk 11 hetesek és 2 naposak. ❤️ Most nem szexelhetek, nem bdsmezhetek, mert vigyázok a picimre, de megéri, még ha néha nehéz is. Igazából boldog vagyok, de félek is picit hogy mi lesz. Egész jól csinálom azt hiszem, mert az első trimeszterben "csak" 3,5-4 kilót szedtem fel(gondolom ebből valamennyi a baba miatt van, cickóim is nőttek meg magzatvíz meg a fene tudja) . Viszont eddig főleg pihentem, most próbálom beépíteni a kardiót újra, persze csak lightosan. Szóval ez a helyzet velem jelenleg. :)