Ma voltam újra annál a családnál takarítani, akiknél tavaly takarítottam. Boldog vagyok, hogy visszakaptam ezt a munkát, ugyanis ezt is csak azért adtam fel, hogy hazamehessek az Uramhoz. És megbántam, hogy feladtam, de most minden happy, mert újból csinálhatom. Meg tökre örülök, mert kb 1 hete a kiscicám mellé lett még 2 hörim. :) És ma vettem egy szépséges orchideát is(már van egy csomó :D ) De azért még mindig picit szomi vagyok, hogy ez így alakult az Urammal. Mert én nekem ő fontos volt és azt hittem neki is én. És régen tök jókat beszélgettünk meg minden, nekem ő barát is volt egyben. Ő ismer a legjobban. Minden titkomat is ismeri. Tudom, hogy valamilyen szinten én is elbasztam ezt, de ő is. Sajnos kikészített idegileg, hogy sokáig nem törődött velem, amikor szükségem lett volna rá, meg aztán ez a bulis dolog is, hogy minden buliba kussolnom kell, mintha nem is ismerném, és végignézni, hogy más nővel van. Nagyon rosszul esett ez nekem. Nem oké, hogy berugtam és hülye voltam, de érthető hogy bekattantam. És az a szar, hogy még ő haragszik, oké aláírom van miért, de nekem is van miért haragudnom, mégis tovább tudtam lépni ezen, mert nekem a kapcsolatunk fontosabb lenne. Szerintem nem kellene durcáznia, hanem bele kéne gondolnia, hogy mit okozott bennem, amire ezt reagáltam. Nem vagyok hülye, csak nekem is vannak érzéseim, amibe ő totál beletaposott. Továbbra is úgy gondolom, hogy ki kellene békülnünk. Mert azért jó volt(leszámítva mindkét részről az ilyen bakikat). Hiányzik, hogy beszéljünk... Már nem is tudom mióta nem beszéltünk. Nem értem miért kell ilyen haragtartónak lenni, én sosem voltam az.