Tegnap lecseszett az Uram, mert barátnőm elmondta Neki, hogy létezik ez a blog, és mondta Neki, hogy olvassa. És le lettem cseszve, hogy "baromságokat" írok a blogomba. Nem esett jól, hogy ezt mondta az Uram az érzéseimre, és a gondolataimra, de ez van. :/ Mindegy, én mondtam Neki, hogy segít ha kiírom magamból, ha meg nem érdekli, akkor ne olvassa, ha igen, akkor van rá lehetősége. Azért folytatom a blogom, de már közel se fogok tudni ilyen szabadon írni annak tudatában, hogy az Uram lehet, hogy elolvassa. Bár szerintem nem fogja, abból ítélve, hogy mennyire érdeklem... Megbeszéltem Vele, hogy segít abban, hogy még ennél is jobb szolgája lehessek, hogy mind testileg, mind mentálisan (és viselkedésileg és felfogásilag is) megfeleljek Neki. Mert nekem ez a célom, ez a fontos számomra.