"Kínzás lesz minden nap, melyet nélküled élek majd, De eljövök, ne hidd, hogy elmarad..."

Ez a pár sor tökéletesen tükrözi a jelenlegi érzelmi állapotomat...   "Hol ér véget a valóság, és hol kezdődik a képzelet? Léteznek, vagy csak gondolom a szemem előtt a képeket? Hazugság-e minden szó, vagy igazak is vannak? Eljut hozzám minden hang, vagy felfogják a falak?"   "Elsötétült…

A mai napom egy káosz. Nem tudom mi van velem. Besokalltam. Annyira, hogy sírtam. Nem vagyok jól. Valami elromlott bennem. Nagyon fáj, de nem tudom pontosan mi. Ürességet érzek és fájdalmat. Azt hiszem tényleg valami komoly bajom lehet. Úgy érzem kezd elmenni az eszem. Valami kezelés kellene, de…

Nagyon szétcsúsztam. Alig alszok, napi kb 5 órákat alszom már 1 hónapja kb. Megettem egy kakaóscsigát és azon gondolkodtam, hogy mi értelme élni... Megint bedepiztem asszem. Nem látom értelmét semminek. Nem akarok emberek közé menni, nem akarok senkivel érintkezni. Szeretnék bezárkózni egyszerűen és…

Bementünk a szobába. Rámparancsolt, hogy vetkőzzek le és feküdjek az ágyra. Engedelmeskedtem. Ott feküdtem előtte pucéran, és féltem, hogy mi fog történni. Sosem tudhatom mire gondol, kiszámíthatatlan. Az arcomra dobta a felsőjét, éreztem az illatát, de nem láttam mit csinál. Nagyon féltem, átfutott…