Elgondolkodtam azon, hogy hogy képzeltem volna el Vele. Most leírom. Együtt élnénk, minden éjjel Vele alhatnék, hozzábújhatnék. Reggel mire Uram felébred készítenék reggelit mindkettőnknek, együtt megennénk, aztán Ő elmenne dolgozni. Én délelőtt főznék, segítenék a papírmunkában, aztán délután…

Nem írok mostanában, mert nem igazán van mit, mert most abszolút nem érdekel egy pasi sem, ami érthető, másrészt szomorú vagyok. Azért vagyok szomorú, mert nekem azért hiányzik az Uram, még ha én Neki nem is. És ez az oka a szomorúságomnak, hogy én Neki semmit nem jelentettem ezek szerint.…