Már késő van, lassan hajnali 3 óra, de nem tudok aludni. Folyton az jár a fejemben, hogy mit csinálok én itt, nem jó helyen vagyok. Azon merengek, hogy milyen jó is volt az Uram, az én Mindenem lábánál kucorogni a földön. A padló ugyan kemény volt, bár a padlószőnyeg segített rajta picit, de az sem…

Még mindig szeretem. Annyi a különbség, hogy elfogadom, hogy mással boldog. Ha úgy vesszük, ez elég önzetlen dolog most tőlem. Hiányzik az Uram, de kibírom. Picit még reménykedek, hogy majd megkeres, ha úgy gondolja, én tartom magam ahhoz, hogy azt kérte ne írjak, de enélkül a remény nélkül úgy…