Tegnap este voltam koncerten. Unokabátyámmal mentünk, és ott volt az Uram is. Mikor megláttam nem köszöntem ugyan, de rá mosolyogtam. Ez már megszokássá vált, mert sosem vállaltuk nyíltan hogy van köztünk bármi is, persze nem miattam, Uram akarja így. A koncerten pogónál valahogy…

Csütörtök este átmentem az Uramhoz. Ott voltam 3 órát. Takarítottam, és végre leszopatott. Nagyon boldoggá tett, hogy szophattam. Az Uram az ágyán feküdt, odahívott szopni, én elkezdtem szopni, egy idő után a lábaival odaszorította a fejem, az elég izgató volt, mert nem tudtam…

Már 8 napja nem láttam az Uramat. Sajnos alig ír nekem mostanság, nem ér rá. Csütörtök estére áthívott, meg lehet hogy szombaton is látom majd, azt momdta, hogy segít nekem feltenni a fürdőbe egy tükrös szekrényt. De nem gond, hogy nem törődik most annyit velem, elfoglalom…

Eljutottam az Urammal lévő kapcsolatom arra a szintjére, hogy már nem érdekel, hogy mit mond, vagy tesz az Uram, még ha néha fájdalmat is okoz vele, én akkor is kitartok mellette és szeretem mint szolgája. Belém rúghat 1000-szer, de akkor is az Övé szeretnék maradni, sosem hagynám…